Misi
Sokáig azt hittem, hogy nem vagyok jó a tanulásban. Gyerekként gyakran hallottam: “Jó eszű gyerek ez, csak lusta.” És be kell vallanom, én sem találtam örömöt az iskolai tanulásban. Unalmasnak, fárasztónak, és legfőképpen értelmetlennek éreztem. Minden máshoz jobban volt kedvem – kivéve a tanuláshoz. Amikor leérettségiztem, megfogadtam: soha többé nem ülök iskolapadba. És tartottam is magam ehhez – kilenc teljes éven át.
Aztán egy napon jött egy lehetőség, egy jobb munkahely, amihez viszont főiskolai végzettség kellett. Beültem újra az iskolapadba – munka és család mellett, segítség nélkül, rengeteg küzdéssel szereztem meg az első diplomámat. De közben valami történt.
Rájöttem, hogy a tudás jó dolog.
Ezért még egy lépéssel továbbmentem: elkezdtem keresni azt az utat, hogyan lehetne jól tanulni. Így kezdődött a saját tanulási stratégiám kialakítása, és ebből született meg a Lépéselőny módszer. Először magamnak dolgoztam ki – aztán rájöttem, hogy ezzel másoknak is tudok segíteni.
És ez már nemcsak jó érzés volt. Ez lett az életem célja.
Mit csinálok ma?
Tanár vagyok. Író. Tanulásmódszertani szakember. Vízitúra-vezető. Két unokám boldog nagypapája.
De leginkább: egy ember, aki másokért dolgozik. Legfőképp a diákokért, a gyerekekért, akiknek szeretném átadni mindazt a tudást és tapasztalatot, amit az évek során összegyűjtöttem – hogy nekik már ne a kudarc, hanem az élmény legyen a tudás megszerzése.
A Lépéselőny módszert ma már több ezer diák használja, és oktatóim több országban is tanítják: Magyarországon kívül például Németországban, Ausztriában, Svájcban, Szlovákiában és Romániában. Eddig öt könyvet írtam a tanulásról, ezernél is több kurzust vezettem, és folyamatosan tanulok én magam is. Mert hiszem, hogy a fejlődés nem ér véget a diplomával – ott kezdődik igazán.
Miért csinálom?
Azért, mert hiszem, hogy a boldog emberi élet egyik titka a folyamatos tapasztalatszerzés, vagyis a tanulás. Ha megtaláljuk benne az örömöt – ha nem félelemmel, hanem kíváncsisággal közeledünk hozzá –, akkor valójában önmagunkhoz kerülünk közelebb. És akkor már nemcsak tudásunk lesz, hanem szárnyunk is.
És ha épp nem tanítok?
Akkor videókat készítek – elgondolkodtató, közérthető témákban, amelyek valamiért fontosak nekem. Vagy regényt írok – olyan történeteket, amelyekben kérdések, válaszok, döntések és sorsok bújnak meg. Vagy épp kenuban ülök valahol a Rábán, és túrát vezetek. Vagy magyar népzenét hallgatok. Vagy olvasok. Vagy meditálok.
Szeretem a hazámat. Szeretem ezt a világot. Ez egy nagyon izgalmas, jól összerakott világ, amit magunk köré szervezünk, magunknak alakítunk. Ez engem nagyon érdekel. És szeretném, ha a jövő generációi nem elfordulnának tőle, hanem építenék tovább – bátran, szabadon, kíváncsian.
Ha segíthetek nekik ebben, az a legtöbb, amit tehetek.
Ugorjatok az én hátamról akkorát, amekkorát csak tudtok!
Ez az én legfőbb motivációm: hasznosnak lenni minden lény számára.
